Felelősség
A cikk megjelenik az MLM Üzleti Magazin 2011. márciusi számában.Eredetiben itt olvashatod: Sikertervezés
Felelősség. Milyen fontos szó! És mennyire szeretjük kerülni! Értjük-e vajon mit jelent?
A WikiSzótár így határozza meg a felelősséget: „Az a saját magunkra vonatkozó felismerésünk és elképzelésünk, hogy okozunk valamit - valamilyen hatást érünk el -, valamiben közreműködőként részt veszünk, valahol jelen voltunk úgy, hogy a dolgok ottani alakulására hatottunk.”
A felelősség azzal kezdődik, hogy tudomásul veszed, hogy ok vagy, nem okozat. A körülményeid azért olyanok, mert Te magad olyan vagy.
Van egy felelősség, amit nagyon sokan nem ismertek fel, éspedig: mindenki felelős önmaga életéért, azért az életminőségért, amit saját magának megalkot. Felelős azért, hogy milyen munkája van. Felelős azért, hogy hogyan bánik másokkal. Felelős azért, hogy mit tesz egészsége megőrzése érdekében. Felelős a gondolataiért, az érzéseiért, és a cselekedeteiért.
Mindenki saját maga oka a saját életminőségének!
Azért természetesen senki nem felelős, hogy hová, milyen környezetbe születik. De felelős azért – a felnőtté válása során egyre nagyobb mértékben -, hogy mit kezd azzal, hogy hová, milyen körülmények közé született.
A legjobb tudomásul venni, hogy ez egy abszolút igazság.
Kétféle életfelfogás létezik: áldozat és alkotó. Az áldozatfelfogás nem más, mint illúzió, így teljes mértékben hamis (és mégis milyen sok ember ragaszkodik hozzá!). Az alkotó felfogás tükrözi az abszolút igazságot.
Áldozat az, aki a külvilágtól, tehát külső tényezőktől – a házastársától, az államtól, a főnökétől, a pénztől stb. – várja, hogy az ő élete jobb irányt vegyen. (Megjegyzés: várhatja!)
Alkotó az, aki senkitől nem vár semmit, hanem elképzel valami hasznosat, elindul a megvalósítás útján – és ki is tart a megvalósulásáig.
Egy ember élete során többször válthat egyikből a másikba.
Sok esetben valaki elindul megvalósítani valamit (például egy karriert vagy egy örömteli, harmonikus házasságot), tehát alkotóként kezd. Aztán a felmerülő nehézségek miatt, melyeket tévedésből legyőzhetetlennek ítél, lemond az eredeti elképzelésről, és megváltoztat valamit a külvilágban. Például munkahelyet vált („mert nem jöttem ki jól a főnökömmel”), vagy beadja a válópert („nem is voltunk egymásnak valók”). Ez kitűnő példája a felelősség hárításának (ergo alkotóból „átbillen” áldozatba): saját magán – a gondolkodásán, a szokásain, az érzelmi reakcióin – nem változtat semmit, de változtat valamit a külvilágban.
Aztán a megváltozott külső tényezők „birtokában” újból alkotó hozzáállást vesz fel, elkezdi alakítani a körülményeket, majd újból valamilyen legyőzhetetlennek vélt akadályba ütközik. Ekkor megint lemond az eredeti elképzeléséről, és megint felveszi az áldozat szerepkört. Ekkor jöhet újból egy külső változás („a szomszéd nője zöldebb”, vagy „a másik cégnél könnyebb karriert építeni”, vagy „a másik társaság termékei jobbak”), hogy a ciklus elölről kezdődjön.
Az ilyen ember sok év – és sok ilyen ciklus - után széttárja a karját: „én már ilyen vagyok”. „Ez benne van a családunk génjeiben.” Ilyen és hasonló kifogásokkal magyarázza az eredményeit, amire ő maga sem túl büszke. „Ilyenek az emberek, nem tehetek róla.”
Ez a felelősség hárítása.
A felelősség vállalása azt jelenti, hogy ha szeretnék egy eredményt, akkor vállalom a nehézségeket, bármilyen rosszul is érzem magam tőlük, és nem menekülök el a nehézségek elől, mondván, hogy van könnyebb út is! Egy út azért nehéz, mert önmagamat kell legyőznöm az előrehaladás során. Ha az út nem nehéz, az azt jelenti, hogy nem kell legyőznöm magam, így nincs fejlődés sem.
A felelősség vállalása azzal a felismeréssel kezdődik, hogy minden megnyilvánulásom, minden cselekedetem a saját gondolataimból származik. Semmi, semmi, ami külső tényező, engem nem irányít. Engem kizárólag a saját gondolataim, és az abból származó érzések irányítanak.
Egy nem hétköznapi eredményt elérni azzal jár, hogy nehézségeket kell leküzdeni. Az eredményért vállalt felelősség azt jelenti, hogy vállalom a nehézségeket, és nem elmenekülök előlük, hanem kitartóan próbálkozom a nehézségek leküzdésével. És
tetszik, nem tetszik,büdös, nem büdös,félek, vagy sem,meghalok, vagy sem, (nem fogok!)
megteszem mindazt, ami eszembe jut, hogy megtehetnék a nehézség legyőzése, és a kívánt végeredmény érdekében!
Még akkor is, ha vért izzadok!
Az eredményért vállalt felelősség azt jelenti, hogy nem hagyom magamon eluralkodni a félelmet, hogy „jaj, a nehézség vállalásával valamit elveszíthetek” (igen, a kényelmet, esetleg néhány „barátot”, mert esetleg azt mondják rólam, hogy „ez az ember megőrült!”, mert látják, hogy kitartok olyankor is, amikor a „józan ész” azt diktálja, hogy adjam fel), hanem azt a gondolatot táplálom magamban, hogy „milyen jó lesz elérni a kívánt eredményt!”
A felelősség vállalása egyenlő a nehézségek vállalásával. Azzal, hogy teszek valamit a kívánt eredmény érdekében, bármilyen nehéz is! Azzal, hogy még ha meg is torpanok, a végeredmény iránti elköteleződésem szemernyit sem gyengült. Ha megálltam, azt csakis azért teszem, hogy erőt gyűjtsek, új stratégiát dolgozzak ki, tudást szerezzek, képességeket fejlesszek, összeszedjem erőforrásaimat, hogy tovább próbálkozhassam. De a végeredmény iránti vágyamat nem adtam fel! Sem a hajlandóságomat a másképp cselekvésre, az eredmény érdekében.
Nehézségek igenis vannak. De hol? A külvilágban? A címlistában, amelyiket végig kéne hívni? A házastársadban, akivel nem jösztök ki jól? Az alacsony fizetésedben? Nem, nem, nem. A nehézségek mindig benned vannak. Ezek azok a nehézségek, amelyeket le kell győznöd, bármi is van. Önmagadat kell legyőznöd. Szokásoddá vált már? Életformáddá vált önmagad legyőzése? Ha nem, gyorsan váljon azzá!
Ha évek telnek el úgy, hogy többszöri próbálkozásod ellenére sem volt részed átütő sikerben, annak az az oka, hogy …TE MAGAD VAGY AZ OKA! Ha ezt fel- és elismered, akkor hadd adjak egy jó tanácsot: nézz be a saját fejedbe, azaz a gondolataidba külső segítséggel! Kérd egy „segítő foglalkozás” képviselőjét, hogy kalauzoljon végig téged egy olyan személyes fejlődési folyamaton, amelynek során legyőzöd a benned lévő nehézségeket, ezáltal magasabb felelősség-szintre jutsz. Segítő foglalkozás: pszichológus, kineziológus (amennyiben felismerted, hogy vannak gyerekkorodból benned ragadt gátak), life coach stb. Megdöbbentő erejű felismerésekre juthatsz önmagad tudatlan gondolataidat illetően, és olyan tudatossági szintre tudsz szert tenni, amely szinten a teljesítményed akár sokszorosa is lehet a korábbinak.
Magadban keresd a gátakat, soha ne a külvilágban!
„Nem az előtted álló hegytől készülsz ki, hanem a bakancsodban levő kavicsoktól.”
– Robert Service
A felelősség vállalása azt jelenti, hogy megállsz, lehúzod a bakancsod, kiszórod belőle a kavicsokat, majd újból felhúzod a lábadra. Tedd meg! Sokkal magasabb szintű felelősségre leszel így képes – és azzal együtt sokkal jobb eredményeket is fogsz elérni. Arról már nem is beszélve, hogy minél nagyobb felelősséget vállalsz, annál magasabb szintű szabadságot is fogsz élvezni, amit semmilyen pénzzel megvásárolni nem lehet…